Májusi vers

• 

 Kányádi Sándor:

Májusi szellő

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

 

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

 

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

 

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

 

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.