Gyermekeknek szóló folyóiratok és könyvek
az első világháború ideje alatt
Az Én Újságom
Az Én Újságom című lap 1899. december 15-én indult, a 6-10 éves korosztálynak szólt. Első szerkesztői Benedek Elek író és Pósa Lajos költő voltak.
A magyar és a külföldi irodalom gyermekekhez szóló klasszikus alkotásainak közlése mellett a korszak gyermek- és felnőttirodalmának legrangosabb képviselői írták: Benedek Elek, Bródy Sándor, Gárdonyi Géza, Gyulai Pál, Heltai Jenő, Jókai Mór, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Pósa Lajos, Sebők Zsigmond.
Benedek Elek kiválásával Pósa Lajos 1914-ig volt egyedüli főszerkesztője az újságnak, majd halála előtt pár évvel vette maga mellé társszerkesztőnek Gaal Mózes írót. Pósa Lajos 1914-ben bekövetkezett halálát követően a lap főszerkesztői posztját ő vehette át.
Magyar Lányok
A század végétől (1894-től) jelent meg Tutsek Anna színvonalas lapja, a Magyar Lányok, melyet gyakorta hirdettek a női magazinokban is. A tizenéves leányok részére kellemes, hasznos és tanulságos olvasmányokat közölt, valamint tanáccsal látta el őket az illendő viselkedéssel, a test ápolásával, a háztartással és egyéb, a felnőtt lányokat érintő és érdeklő témákkal kapcsolatban.
Jó Pajtás
Képes gyermeklap (Benedek Elek főmunkatárs, társszerkesztője Sebők Zsigmond). Jó Pajtás, már igazi újság volt, amely lépést tartott a közérdeklődést foglalkoztató eseményekkel is, így a gyerekek arról olvashattak a nekik szóló lapban, amiről a felnőttek is beszéltek, például a kecskeméti földrengésről, Mikszáth Kálmán, Gyulai Pál, Pósa Lajos haláláról, az 1912. évi olimpiáról. A lap népszerűségéhez hozzájárultak állandó szereplői, Kujon és Kaján, a két bohóc, Csutora Jancsi, a leleményes huszárkáplár, valamint a halhatatlan, Dörmögő Dömötör amely később, egy szintén jelentős gyermeklap névadója lett. A világháború alatt lapjai tele vannak háborús történetekkel, hírekkel, képekkel.
A válaszokhoz segítséget az interneten, valamint könyvtárunk katalógusában találtok.
|
Az előző kérdéshez kapcsolódva, ennek műnek azonos a szerzője az előzővel.
Idézet a könyvből:
Az udvarra becsődült az egész falu: valami ötven ember és ugyanannyi asszony. Némelyik asszony csak éppen hogy szoknyát vetett magára; a férfiak is süveg nélkül, ahogy a kiáltozásra kifutottak.
Kapkodták a Gergő gyereket kézről kézre, meg Vicuskát; ahol érhették, ott csókolták.
- Gergő mától fogva az én fiam - mondotta Cecey, a kezét a fiú fejére téve.
A fiú anyja mezítláb, egy alsószoknyában, odaborult a Cecey lábához.
Dobó csodálkozó szemmel nézte a kis parasztfiút, aki lovat hozott a töröktől.
- Bátyám - szólt előlépve -, adja ide nekem ezt a gyereket. Hadd vigyem magammal a Felföldre. Vitézt nevelek belőle.
S fölemelte Gergőt.
- Szeretnél-e vitéz lenni, fiam?
- Szeretnék - felelte ragyogó szemmel a gyerek.
- Lovad már van - mondotta Dobó -, kardot is szerzünk a töröktől.
- Hát az enyim az a ló?
A kis török lovat ott futtatták, dicsérgették a Dobó vitézei az udvar tisztásán.
- Persze hogy a tiéd - felelte Dobó. - Hadban szerezted.
- Akkor a pénz is a miénk - szólt büszkén a gyerek.
- Micsoda pénz, te?
- Aki a nyeregbe van.
Leoldják a szép bársonynyerget. Rázzák. Zörög. Megtalálják a csaptatót a kápán, hát csak úgy dől az aranyeső a fájából.
- Tyű, kuttyázom adtát - kiált bámulva Cecey -, most már nem én fogadlak fiamnak, hanem te fogadj apádnak. Szedd össze, asszony! - kiáltott a gyereknek az anyjára.
A fiú anyja káprázó szemmel nézte a földre pergő aranyakat.
- Az enyim? - dadogta hol Ceceyre, hol Dobóra, hol a papra nézve.
- A tiéd - mondotta a pap. - Az Isten adta a fiadnak. |
Gyerekkönyvtár
