Puha a téli csend

Puha a csend és béke, a nyugalom,
Ehhez a hófehér paplan, puha alom.
A fák deresek, mintha őszülnének,
Az őzek fázósan, félve körülnéznek.

A táj szép, de jeges a lehelete,
Fázik az őz és őzgida gyereke.
Az élőlény nyoma recseg a hóban,
Fák és bokrok összehúzódnak fázósan.

Téli álmot alszik medve és mások,
Egy levél nélküli fán varjú károg.
Szép a táj, szikrázó és megkapó,
Ki arra jársz, vigyázz, mert csúszós a hó!